A Mária-kegyhely egy keresztény katolikus búcsújáró hely, ahol csodatévő Mária-képet vagy Mária-szobrot tisztelnek. Kialakulása egy csodának vagy Mária-jelenésnek köszönhető. A Mária-kegyhelyek a Mária-tisztelet kiváltságos helyei. Kegyhelynek azt a templomot, kápolnát nevezzük, ahová különleges vallási okból számos hívő zarándokol el a helyi ordinárius, megyés püspök jóváhagyásával. A kegyhelyek helyszíneinek közelében sok esetben gyógyító erejű kutakat, forrásokat tartanak tiszteletben.

Nagyobb közösségeknek, népeknek, néprészeknek is szükségük van ilyen szakrális csomópontok kialakítására, helyesebben megtalálására. Ezeken a szakrális csomópontokon rendre megjelentek a vidék lakói, és távolról jött zarándokok, hogy ezen ünnepekkor is átéljék a Szűz Mária ünnepeinek fordulóit. Közösségükkel, (a kultuszhely vonzáskörzetének többi lakójával) kapcsolatukat fönntartsák, testi, lelki bajaikra gyógyulást találjanak. A kereszténység elterjedése óta pedig a búcsújárás szokása alakult ki. A keresztény országokban ezek a csomópontok az idő múlásával másodlagos hangsúlyt kaptak, elsődleges maradt a templomi istentisztelet. A szentek ereklyéi körüli tisztelet inkább a múlté maradt, a csodás események helyén bontakoztak ki sokszor a kegyhelyek kialakulása.

A történelem során igen hamar, már az ősegyházban megtaláljuk a Mária-kultusz dogmatikus alapjait. A Szűzanya legrégibb képe a Priscilla-katakombában a 2. századból való. A 4. századtól indult virágzásnak a Szent Szűz kultusza. Ugyancsak ebben az időben született a legtöbb máriás liturgikus szöveg, valamint megjelentek a Mária-ünnepek is. A középkorban kezdődött a Szűzanya szombati kultusza, valamint sajátos népi ájtatosságként volt jelen a Mária-siralom. A 19. században több új ünnep is született. 1854-ben IX. Piusz pápa által kihirdette a szeplőtelen fogantatás dogmáját. 1907-ben a lourdes-i jelenések emlékére rendelt el ünnepet február 11-ére X. Piusz pápa. 1942-ben ajánlotta fel a világot Mária szeplőtelen szívének XII. Piusz pápa.

 

A történelmi Magyarország területén lévő magyar vonatkozású katolikus kegyhelyek szinte kivétel nélkül Mária tiszteletén alapulnak. Ma, két nemzeti kegyhelyet tartunk számon. Az egyik Máriapócson, másik Mátraverebélyen található. A legismertebb, katolikus magyarok által is látogatott Mária-kegyhelyek a következők (a teljesség igénye nélkül):

 

Bakonybél - A bencés apátság közelében található egy Mária kápolna. A hagyomány szerint Szent Günter és Szent Gellért itt élt remete életet. Szent Günther - úgy vélik - a forrásnál lakott. A kápolnát 1230-ban említi IX. Gergely pápa bullája, mint kápolna "Szent Gellért sziklája felett". A követ "Borostyán-kőnek" nevezik, de nem teljesen tisztázott melyik szent építette a kápolnát.

 

Budakeszi Makkosmária - Traub József 1731-ben Budakeszi szélén fekvő szőlősbe indult el. Útközben egy tölgyfánál megjelent neki a szenvedő Krisztus arca. Később beteg lett, és csodálatos módon kigyógyult. Hálából egy olasz származású budai festőtől, Falconeritől vásárolt egy mária-képet, - mely a „tápláló Szűzanyát” ábrázolja -, és ezt kifüggesztette a tölgyfára. Mivel a képet sokan látogatták a veszprémi püspök Acsádi Ádám, engedélyt adott a nyilvános tiszteletre. A képre a Trinitátus óbudai szerzetesrend felfigyelt, és egy egytornyos templomot épített. A szentképet Fogolykiváltó Boldogasszonynak szentelték, valószínűleg a mára feloszlatott szerzetesrend főbb tevékenysége miatt. Makkosmária erről kapta nevét.

 

 

Budapest-Krisztinaváros - Buda lakosságát a 17. század végén, 18. század elején pestisjárványok pusztították. Franczin Péter Pál itáliai származású kéményseprő mester, a Budai Várban lakó módos polgár 1694-ben fogadalmat tett, hogy ha ő és családja megmenekül, elzarándokol az észak-itáliai Vigezzo-völgy Mária-kegyhelyére, Rébe, az ottani Vérehulló Szűzanya kegyképhez. A zarándoklatról a kegykép másolatával tért vissza Budára, és budai szőlejében fából fogadalmi kápolnát emeltetett. A kegyképet az akkor még Vérkápolnának nevezett épületben helyezte el. Az 1723-as tűzvészben a kápolna leégett, a kegykép azonban átvészelte azt. Az immár kőből újjáépített kápolna zarándokhely lett; eleinte jezsuiták, majd kármeliták gondozták. 1751-ben Mária Terézia is meglátogatta a kegyképet. 1757-ben XIV. Benedek pápa hozzájárult, hogy a Vérkápolna búcsúja Havas Boldogasszony ünnepén, augusztus 5-én legyen.

 

Máriabesnyő - Az 1750-es években a vidék grófja, gróf Grassalkovich Antal volt, az ország leggazdagabb urainak egyike. Egészen Bajáig az övé volt az ország középső része. Istenfélő katolikus ember volt, külön pápai engedéllyel az utazásain egy hordozható oltárnál vehetett részt szentmisén. A gróf háromszor nősült, első felesége Láng Erzsébet özv. Bajthay Istvánné, hétévi házasság után 1729-ben meghalt. 1731-ben újra megnősült, a felesége Klobusitzky Krisztina, négy leány és 1 fiú-gyermekkel, a későbbi ifjabb Grassalkovich Antallal örvendeztette meg. Hét évi házasság után ez a felesége is meghalt. A harmadik felesége Klobusitzky Terézia szintén hét évi házasság után halálosan megbetegedett. Ekkor fogadalmat tett, hogy ha felgyógyul a felesége, akkor egy templomot épít a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Az építkezés közben a gróf álmában egy szép nő jelent meg és azt mondta: "Ha a templom romjai közt, ott, ahol hajdan a főoltár állott, ásni fogsz, valami szép tárgyat találsz." Másnap, 1759. április 19-én ebédszünetben, az isaszegi Tóth Márton napszámossal a mondott helyen kutatni kezdtek. Két ásónyom mélyen egy nagy kőlapot találtak. A kőlapot fölfeszítve a kezébe akadt valami Fidler Jánosnak, azt odaadta a társának Tóth Mártonnak, mondván, találtam valamit, de nem tudom mi az! Lepucolva róla a földet, egy szép kis Szűzmária szobor került elő. A 20. században Máriabesnyő az ország második leglátogatottabb Mária-kegyhelyévé vált.

 

Máriagyűd (Baranya megye) - 1006-ban Szent István által alapított bencés szerzetesek egy Mária szobrot találnak Gyüd falu forrása mellett. 1148-ban templomot épít II. Géza király és ide helyezik a szobrot. 1537 után a templom református lesz és a törökdúlás után 1543 után a szobor elvész, a templom elnéptelenedik. 1687-ben azonban sorozatos Mária-jelenések arra biztatják a híveket szerezzék vissza a templomot, melyet két év múlva is visszakapnak. 1706-ban újabb jelenések voltak. 1788-ban az osztrák császár bezáratja a kegyhelyet, elkobozza a tárgyakat. A jegyzőkönyv szerint 106 mankó, két mázsányi arany ezüst tárgyakat visznek el. Az irat szerint 302 váratlan gyógyulás történt. 1805-ben a pápa VII. Pius elismerte, és hivatalosan visszaállította a kegyhelyet. 2008-ban a templom basilica minor rangot kapott. A mai kegyszobor 1713-ból való.

 

 

Máriakálnok(Győr-Moson-Sopron megye) - 1529-ben a törököktől visszahúzódó keresztény seregek az itt található vízből ittak és sebeik csodával határos módon begyógyultak. A kút gyógyítóereje leginkább szem és lábbetegségekre jó. Később egy halász a Dunában egy hársfából faragott Mária szobrot talált. Egy kis építményt készített fölé, majd a fia kápolnává bővítette. A falu földesura eltévedt egy ingoványos helyre tévedt és megmenekülésének emlékére nagyobb kápolnát emeltetett. De később 1873-ban leégett, elégett az oltárkép, a mennyezet is leszakadt, de a szobornak semmi baja nem lett. A víztől, tűztől megmenekült Mária-szobrot ma a Sarlós Boldogasszony templomban van. A forrás pedig a kápolnában az oltár alatt van.

 

Máriakéménd - A búcsújáró hely kialakulása egy csodás jelenéshez kötődik. 1740 áprilisában a Szent Miklós templom romjai között néhány helybeli kislány füvet gyűjtött, amikor egy mélyedésben a kis Jézust karján tartó Szűzanya fényben tündöklő szobrát pillantották meg. A szobrot nem tudták kiemelni a földből, eltűnt. A jelenés hírére hamarosan közelről és távolról jöttek zarándokok. Ezért a falu bírója a búcsúsok követelésére a romos Szent Miklós templom szentélyét szalmával befedette, hogy ott misézni lehessen. Kéménd ekkor még az esztergomi érsekséghez tartozott, ezért 1754-ben az ügyet kivizsgáló püspöki visitator, gróf Esterházy Károly is Esztergomból jött.

 

Márianosztra - Nagy Lajos király alapította 1352-ben, az akkor egyedüli férfi szerzetesrend részére, a pálosoknak. A települést a magyarok védőszentje miatt "a mi Máriánk"-nak nevezték el, és a templom is ezt a nevet kapta. A visegrádi vár közelsége miatt, a magyar királyok kedvelt imádkozóhelye, de a török Nógrád várának bevétele után a szerzetesrend távozik. 1711-ben az esztergomi érsek Széchenyi hagyatéka lehetővé teszi az újjáépítést, mely eseményre Czestochowából máriaképet kap Márianostra. Laszkiri Cyprián megfesti a kegyképet a czestochowai kép mintájára, és a csodatevőnek ismert képhez érintik. Miután Márianosztrára érkezik 1739-ben egy pálos haldokló testvér hirtelen meggyógyul. A képet ma "Fekete Madonna" kegyképnek nevezik.

 

Máriapócs (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye) - Máriapócson a görög katolikus templomban őriznek egy Mária képet, amely kétszer könnyezett. Azonban korábban elvittek egy Mária képet már Máriapócsról, az volt az első ami könnyezett. Jelenleg a bécsi Stephansdom-ban őrzik, mert I. Lipót Bécsbe vitette. 1696 november 4-től december 8-ig könnyezett. A pócsiak megnyugtatása miatt Telekessy István egri püspök egy hasonlót készítettet 1707-ben. 1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én ez a festmény is könnyeket hullatott. Az egyszerű ruszin fatemplomot bazilika kolostorrá alakították 1731 és 1749 között. A harmadik könnyezés 1905 december 2-án, 9-én és 30.-án, és 31-én következett be.  A képet meglátogatók között számtalan csodás gyógyulást jegyeztek le. A képet Papp István festette, aki - mint az a második világháború utáni restaurálás feltárta - egy régi kopott bizánci ikont festett át. Az ikont Útmutató Istenanya ikonnak nevezik, mert Jézus nem áldásra emeli a kezét, - ami a többi ikon jellemzője, hanem anyjára mutat, és Mária a jobbkezével fia felé mutat

 

 

 

Máriaremete (Budapest) - A 18. században a mai Svájc területéről, egy Thalwieser Katalin nevű asszony telepedett le Pesthidegkúton. Még hazájában nagy tisztelője volt a híres einsiedelni Máriának, amelynek másolatát magával hozta. Úgy érezte, hogy boldog házasságát egy Linzenpold György nevű, jómódú emberrel a Boldogságos Szűznek köszönheti, ezért a képet a faluhoz közel egy tölgyfára függesztette. Az erdőt járó emberek és a pásztorok sokat ájtatoskodtak előtte. A századforduló tájékán egy budai polgárasszony a kép előtt ájtatoskodva visszanyerte szeme világát. Ennek hírére a 19. század első felében indult meg a búcsújárás. A falu földesura, Terstyánszky Ignác előbb egy fa, majd később egy kőkápolnát építtetett azon a helyen. Ettől kezdve beszélhetünk népesebb zarándoklatokról, a Remete Mária kegyszobrához.

 

Mátraverebély - (Nógrád megye) A legenda szerint, Szent László a kunok ellen harcolt (1091), azonban ellenség bekerítette és egy völgybe szorult. A király egy szakadékot átugatván az első lópata földre érkezése alkalmával víz szivárgott ki a földből. A király bárdjával kiszélesítette és forrás tört elő. Egy 1714-es irat szerint egy néma kisfiú vizet keresvén lemaradt apjától, amikor megjelent a Szűzanya neki és egy lópatkójú mélyedésre mutatott, ahol víz csillant fel. Szomját oltotta és apja után kiáltott - meggyógyult némaságából. Ennek okán 1195-ben Szentkút lett a neve, a helyet szentnek nyilvánítják. 1258-ban engedélyt kap az apostoli Szentszéktől búcsújáró hely legyen. A XVI. században a törökdúlás nyomán Verebély települést lerombolják, de 1650-60 között a gyöngyösi ferencesek engedélyt kapnak egy török basától, hogy búcsújárást tartsanak. 1700-ban aranykereszt ragyogott fel a vízben. XI. Kelemen pápa kivizsgáltatta az eseteket, az azóta megtörtént gyógyulásokat, melyek valódiságát elfogadta. 1701-ben a hívők ezrei előtt megjelent a Boldogságos Szűz trónján ülve, a kis Jézussal kezében. 1714-től Lukovics Márton kisterenyei plébános feljegyzi a csodás eseteket. A Magyar Katoliukus Püspöki Konferencia nemzeti kegyhelynek tartja számon Mátraverebély-Szentkút néven. 2000. év óta a kegyszobrot öltöztetik.

 

 Igaz, hogy Csíksomlyó nem a mai Magyarország területén van, de úgy gondolom nem lehet kihagyni ebből a sorból.

Csíksomlyó

A Csíksomlyói kegytemplom és kolostor története a 15. századig nyúlik vissza. Ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek, akik 1442 és 1448 között felépítették az első gótikus templomot és az ugyancsak gótikus kisméretű kolostort. A templom felépítéséhez Hunyadi János is hozzájárult a török elleni győzelméből szerzett zsákmányból. A templomot, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez mai is a templom búcsúnapja. Ebből az első kolostorból mára mindössze egy portálé és egy pinceablak maradt fenn. A templomot és kolostort erős kőfallal vették körül, ahová a következő századokban a környék népe az ellenséges betörésekkor menekült.

1661-ben azonban a falak sem tudták megvédeni az épületeket a török támadásától. A támadók a templomot és a kolostort felgyújtották, az ide menekült népet pedig részben megölték, részben fogságba hurcolták. Az áldozatokat a templom előtt tömegsírba temették. 1694-ben tatár sereg támadta meg Csíksomlyót, de ezt a kolostor diákjai a nép segítségével visszaverték. Az épületeket a 17-18. században többször javították, bővítették, a templom 1802-re azonban kicsi lett és új templom építése mellett döntöttek.

Az új barokk templomot Konstantin Schmidt építész tervei szerint 1804-ben kezdték építeni. A tornyok építését 1830-ban fejezték be. A homlokzaton álló Mária-szobor 1837-ben készült réz-ötvösmunka, Rothenbacher brassói ötvösmester alkotása. A templomot 1876. augusztus 20-án Fogarasy Mihály erdélyi püspök szentelte fel. 1948-ban XII. Piusz pápa basilica minor rangra emelte.

A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor a templom legértékesebb része. A hársfából faragott alkotás 1515 és 1520 körül készülhetett reneszánsz stílusban. 2,27 m magasságával a világon ismert kegyszobrok legnagyobbika, alkotója nem ismert. A Napba öltözött asszonyt ábrázolja, lába alatt a holdsarló, feje körül 12 csillagból álló csillagkoszorú, fején koronával, jobb kezében jogarral, balján a Megváltót tartja. Ez a kegyszobor a Mária-zarándoklatok központja, a zarándokok előtte fejezik ki hódolatukat, a lábát megcsókolják, megsimogatják, hozzá érintik kegytárgyaikat. A szobor átvészelte az 1661-es nagy török támadást és tűzvészt. A monda szerint a török vezér látva az értékét el akarta vitetni, de a szobor olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták megmozdítani. Ezt látva kardjával megsebezte a szobor arcát és nyakát, melynek nyomai ma is látszanak. A korabeli beszámolók szerint a szobor néha földöntúli fényben tündököl, máskor nagy veszély idején szomorúnak látszik.

 

 

Oldal: Máriakegyhelyek Magyarországon
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. - © 2008 - 2024 - mindigvantovabb.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat