Segítő kezek

Becsüld meg őket, kevés van belőlük. Hálás lehetsz a Mindenségnek, ha rád találnak. Hálás, hiszen egész életedet változtatják meg. Kiemelnek, felemelnek. Megtartanak, biztonságot adnak. Utat mutatnak. Ritka kincsek. Ők azok, akik megmutatják, hogy nem vagy egyedül. Megmutatják, hogy nem te vagy a különc, az emberek átlagosak. Te különleges vagy. Az ő segítségükkel megélheted önmagad, megélheted különlegességed. Támaszt nyújtanak, bátorítanak. Tanítanak.

Lehetőséget adnak arra, hogy önmagadat megélve segíthess a hozzád hasonló különleges embereknek. Így előbb vagy utóbb te is egy segítő kézzé válhatsz. Ők biztos pontot jelentenek az életben. Támogatást, visszajelzést adnak, és ha kell, tükröt tartanak. Minden embernek szüksége lenne ilyen segítő kezekre. Sajnos azonban a legtöbb ember nem tudja értékelni a jó szándékot, a felé nyúló segítő kezeket. Észre sem veszik a mindennapok sűrűjében a gyöngyszemeket.

 

Azt kérdezed, ki vagyok én


Én, én vagyok. Gyermek, felnőtt, barát, rokon és ismerős. Ápoló, beosztott, alkalmazott és még egy rakat szerep, melyet végeláthatatlanul lehetne sorolni. És a szerepeken túl? Ki vagyok én csupasz valómban? Lélek és ego harca vagyok. Lélek és ego együttműködése, Egysége vagyok. Világosság az éjszakában, fény a sötétségben. Árnyék a napsütésben. Hang a csendben, dal a szélben. Csepp az óceánban. Én, én vagyok.

Egy mozdulat, egy hangulat, egy tekintet, egy emlék. Belső nyugalom, belső harmónia. Háborgó tenger. Kiáradó szeretet. Lehetőség, önmagam és a világ számára. Egy szál ibolya vagyok. Remény. Egy jó nap előszele. A vihar előtt feltámadó szél, maga a vihar és a vihar után előbújó nap első sugara. Eső után a szivárvány. Középpont és a kör. Mélység és felszín. Magasság és felszín. Mélység és magasság. Ez is én vagyok. Hullám. Apály és dagály. Áramlat. Én, én vagyok.

Nyitott szív, elfogadás, alázat. Szél szárnyán szálló sas madár, vágtázó paripa, egy tollpihe, melyet arrébb fúj a szél. A fáról lehulló levél. Egy íz, egy illat. A jól eső csend. Egy tanulni és tapasztalni vágyó lélek. Energia. Ez én vagyok.

 

 

 

Érdekes vagy. Azt hiszed, csak ha feltűnsz, akkor tűnhetsz ki, pedig dehogy. Feltűnőségeddel csak palástolod önmagad, azt a kis önbizalomhiányos énecskét. Aki oly parányi. És elrémiszted a többi embert. Megtartják a távolságot, még ha látszatra közel vannak is. Kapcsolódásról, összetartozásról, Egységről szó sem lehet. A legkisebb mértékben sem. Egyedül vagy az ember tömegben.

Hangoskodsz, mutogatsz. Mutogatod magad és mutogatsz másokra is. Mennyivel egyszerűbb lenne magadra figyelni. Úgy igazán magadra. Csak magadra, kicsit befelé.

Igen, időnként ez ijesztőnek tűnik. Szembesülni kicsinységeddel. Szembesülni régről hozott sebeiddel, sérelmeiddel, csalódásaiddal. Fájdalmas, olykor rémisztő, időnként egészen visszataszító tud lenni ez a világ. Sötét, fájdalmas, magányos. Főleg magányos. De kellő kitartással, türelemmel, kellő bátorsággal és azzal a tudattal, hogy nem vagy egyedül. Van, aki segít. Ezekkel felruházva végig tekinthetsz e benned rejlő mélységeken. Megnézni, megvizsgálni, a tanító célját magadévá tenni és elengedni.

Ígérem, ezen túljutsz. És ha már túljutottál ezen, kicsit talán bele is fáradtál, talán kicsit bele is haltál, akkor eléd tárulhat egy gyönyörű világ. Egy gyönyörű világ, mely eddig még önmagad elől is rejtve volt. Elrejtve a sok fájdalom, sérülés, seb, csalódás mögé. Jó mélyen elrejtve, nehogy újabb csalódás, újabb sérülés, újabb fájdalom érje. De most végre itt van. Itt van előtted.

Csodálatos, magával ragadó, egyedi. Egy egész különleges világ, mely várja, hogy megismerd. És ha már kezded megismerni, kezded megízlelni e csodát, akkor e csoda várja, hogy megoszd. Várja, hogy megmutasd e belső csodát másoknak is. Hogyan?

Legkönnyebb, ha önmagad adod. Nem azt, akit eddig mutogattál. A kirakatbabát kidobhatod, nincs már rá szükséged. Add csak a magad egyszerű, tökéletes csodáját. És tudd, hogy biztonságban vagy. Ez a belső csoda megtart. És még most sem vagy egyedül.

Másik módja, hogy a tapasztalataidat, az átélt, megélt pillanatokat, érzéseket továbbadod. Továbbadod, és úgy ahogy annak idején te is kaptál, immáron te nyújtasz kezet. Segítő kezet, hogy átélhessék mások is ezen mélységeket, hogy aztán rátaláljanak önmaguk csodálatos világára.

Oldal: Belső világunk
Három szóban el tudom mondani, mit tanultam az életről: mindig megy tovább. - © 2008 - 2024 - mindigvantovabb.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat